A fedélzeti érzékelők az autóelektronikai rendszerek alapvető alkotóelemei. Elsődleges funkciójuk a jármű belső és külső környezetében bekövetkezett változások érzékelése, és ezt az információt elektromos jelekké alakítani, amelyeket a vezérlőrendszer feldolgoz. Az észlelt tárgytól függően a fedélzeti érzékelők többféle típusba sorolhatók.
Először is, a hőmérséklet-érzékelőket főként a motor hűtőfolyadék hőmérsékletének, az akkumulátor hőmérsékletének és a járműben lévő környezeti hőmérsékletnek a figyelésére használják. Másodszor, a nyomásérzékelőket széles körben használják az abroncsnyomás-ellenőrző rendszerekben, az üzemanyag-rendszerekben és a fékrendszerekben. A sebességérzékelők felelősek a kerekek forgási sebességének és a jármű sebességének észleléséért, adattámogatást biztosítva az ABS és ESP rendszerek számára.
Az intelligens vezetési technológia fejlődésével a környezetérzékelő{0}}típusú fedélzeti érzékelők széleskörű figyelmet kaptak. Ide tartoznak a kamerák, a LiDAR, a milliméter{2}}hullámradar és az ultrahangos érzékelők. Ezek az eszközök segítik a járműveket környezetük felismerésében, lehetővé téve az olyan funkciókat, mint az automatikus követés, a sávtartás és az automatikus parkolás.
Az új energetikai járművek területén a fedélzeti szenzorok az akkumulátorkezelésben is döntő szerepet játszanak. A feszültség, áram és hőmérséklet adatok valós idejű figyelésével biztosítják az akkumulátor biztonságos és stabil működését. Elmondható, hogy a fedélzeti érzékelők behatoltak a jármű működésének minden aspektusába, és létfontosságú alapot jelentenek az autóipari intelligencia eléréséhez.
