A kisállatkövetők általában GPS és BeiDou műholdas helymeghatározást használnak, kiegészítve Wi-Fi helymeghatározással, LBS bázisállomás helymeghatározással és AGPS-segített helymeghatározással a több-szintű beltéri és kültéri helymeghatározás érdekében. Ezenkívül néhány újabb nyomkövető önszerveződő hálózati technológiát alkalmaz, amely független a nyilvános mobilhálózatoktól és a kapcsolódó szolgáltatási díjaktól. Egyetlen kis bázisállomás körülbelül 2,5 kilométeres hatótávolságot tud lefedni, és támogatja több háziállat egyidejű nyomon követését. Helymeghatározási pontosságuk elérheti a 2,5 métert, vagy 5-10 méteres tartományon belül.
A korai adatátvitel a 2G hálózatokon alapult, de ma már a 4G LTE, Cat M1 és NB{3}}IoT alacsony-teljesítményű, széleskörű-hálózati technológiákat használják általában az adatátvitelre, amelyek támogatják a valós idejű-követést. A 2G-hálózatok fokozatos kivonása miatt a technológia az NB-IoT, valamint a Wi-Fi-vel és a bázisállomások helymeghatározásával kombinált NB-IoT irányába fejlődött.
Az alapvető hardver, például bizonyos NB-IoT chipek alacsony energiafogyasztással (PSM módban 0,9 μA), kis mérettel (13 × 14 mm) és magas integrációval rendelkeznek, így alkalmassá teszik őket a nyomkövetők számára. Az eszközök az energiafogyasztás szabályozását alacsony-teljesítményű chipek és kommunikációs megoldások (például NB-IoT és Cat M1) alkalmazásával érik el, egyes eszközök pedig több hónapos vagy akár egy éves készenléti időt is elérnek. Az iparág gyors technológiai iterációt él meg, és néhány fejlesztés alatt álló termék azon dolgozik, hogy a lokátor akkumulátorának élettartamát egy hónapra növelje.
